Rolfo és Lili

Forever perfect Love

Versek:

 

Egy könyv amit nem tudok lerakni!
Egy oldal amin nem tudok tovább lapozni!
Egy betű amit nem bírok kimondani!
Egy szó ami teljesen magába bolondít!
Egy hang ami folyton a fülemben cseng!
Egy arc amit nézve könnyezem!
Ez a könyv úgy érzem végtelen!
Egy mondat ami megfogja változtatni az életem!
Egy hős kell nekem,a tollam már alig fog
de annyit még leírok a vége az legyen,
hogy veled töltsem el a legszebb éjjelem!

 

 

 

Te vagy kiről ébren is álmodom
Ha velem vagy karodba fonodom
Akire várok akár napokon át
Hogy lássam csodás mosolyát
Kinek megadnék mindent, mire szíve vágyik
De nem tehetem, hisz csendben álmodik
Mond mit akarsz, mit tegyek?
Hogy életed velem együtt boldog legyen
Csak egy szavadba kerül és repülök
Hogy ne legyen Te és Én, hanem MI legyünk.

Max Ekips

 

 

 

 

 

Van valaki, akit mindig féltőn átkarolok
Van valaki, akiért szinte megbolondulok
Van valaki, kinek mosolya erővel tölt fel
Van valaki, aki miatt soha nem adom fel
Van valaki, kinek szeme maga az álom

Van valaki, akit mindig féltőn átkarolok
Van valaki, akiért szinte megbolondulok
Van valaki, kinek mosolya erővel tölt fel
Van valaki, aki miatt soha nem adom fel
Van valaki, kinek szeme maga az álom
Van valaki, akire igazán vágyom!

 

 

 

 

Te vagy a nap, mely lenyugszik este,
Te vagy a hold, az éjszaka teste.
Te vagy a csillag, mely a szemembe ragyog,
Tudd meg, hogy Szeretlek Nagyon!

 

 

 

 

Hiányzol, mint testnek a vér,
Szinte éget, hogy nem vagy az enyém.
Hozzád repülnék, mint egy gondolat,
Hiányzik minden, ami Te vagy!

 

 

 

 

Látlak Téged, ha lehunyom a szemem,
Azt akarom, h mindig itt légy Velem!
Csak az életem vagy, semmi más,
Ilyenkor te vagy a legszebb látomás!

 

 

 

Életemben voltak rossz napok,
S velük együtt múltak el a hónapok,
Amik évekbe tömörültek, s regényekbe iródtak,
Hogy a közeledbe minnél előbb eljussak.
S a könnyeim közé szorítsalak,
Amik a szememben itt maradtak.

 

 

 

 

Olyan vagy nekem,
Mint sötétnek a fény,
Nélküled nem létezem,
Nélküled értelmetlen lennem,
Nélküled sohasem voltam és sohasem leszek
Ha Te kihunysz, Veled én is semmivé leszek.

 

 

 

 

Auguszt Bárió: Pentimento

Én ott éltem, hol hangos szerelmespárok csöndesen elhagyták egymást,
S én a sírás éjjelén ott esküdtem haragot, hol az élet szeretete az ajkamhoz ért.

Én ott éltem, hol a senki hős volt s csak a hazugság sarkantyúzta a bolygót,
És a csillogó szemek roppant magányát, a város mélyén, szétmálló falakra írták.

Én ott éltem, hol a végtelen porszemmé aljasult s a némaságban névtelen
Kőarcok mozdulatlan tűrték, hogy szép szívemet makacsul dobozba zárjam.

Én veled éltem, gyönyörű kedves, semmiért, mohón, igazgyöngy a földnek.
Én veled éltem, mint hazug, mint bátor, mint lelkekre feszített öngyilkos mámor.

Álom a valóság, koldus az idő.
A napról álmodom - ragyogjon!
S közben zuhogjon az eső.

 

 

 

 

"Ha megkérdeznéd, vajon miért is szeretlek,
Válaszolni nem tudnék neked
Ha megkérdeznéd, vajon miért is jó veled,
Azt mondanám, mert szeretlek
Szeretem, ahogy vigyázol rám,
Szeretem, mikor beszélsz hozzám
Szeretem, hogy itt vagy, kedvesem
Szeretem, mikor megsimogatsz,
A haragot és a mosolyokat
Szeretek mindent, mindent, ami te vagy. "

 

 

 

 

Szerelmünk bukása,
Eddigi életem utolsó órája
Eddigi életem legfájdalmasabbika.
Elviselhetetlen fájdalom egyre csak gyötör,
Emiatt rájöttem, hogy létem egy nagy tükör.

 

 

 

 

Csábít az emlék a csókjaid íze;
illúzió volt, de annak is vége!
Az idő majd eldönti: rossz-e vagy jó,
hogy te voltál az aki hozzámvaló?